Életünk Prágában

És valóban létezik. Jicin és a rejtekadó erdő, gyermekkorom egyik legkedvesebb rajzfilmének helyszíne. Rumcájsz a jószívű betyár, a jicini “Robin Hood”, Manka és Csibészke,hát én rátok találtam. Prágától másfél óra autókázásra fekszik  Jicin, egy  tüneményes kisváros. Főtere egy ékszerdoboz,  barokk és  reneszánsz stílusban épült házak ölelésében található.  Ottjártunkkor éppen piac volt, sokat rontott a látványon. Maga a városka 1 óra alatt bejárható, érdemes felmászni az óratoronyba és rajongóknak kötelező a Rumcájsz múzeum, ami tulajdonképpen nem egy nagy durranás, de közel s távol csak itt lehet Rumcájszos relikviákat beszerezni. Mi semmit sem vettünk, éppen ezért nagy “bánatunkra” vissza kell még térni. Legjobb alkalom erre a szeptember lesz, amikor is megtartják az évi hagyományos Rumcájsz-ünnepet.

Persze Jicinbe nem feltétlenül és kizárólag Rumcájsz kedvéért látogat el az emberfia. A várostól 7 km-re terül el a híres Cseh Paradicsom, ahol természetesen rejtekadó erdő nincs és nem is volt csak a mesében. Létezik viszont, nagyon is létezik a Prachovské Skaly , a Porladó-sziklák egy lélegzetelállító  sziklaváros, mindössze 3 négyzetkilométernyi csoda, mely már 1955 óta természetvédelmi terület.  A belépéskor fizetni kell, semmi sincs ingyen, ellenben 15 km túraútvonalat járhatunk be a 3 különböző nehézségű pályán , mely sziklahasadékokon,meredek lépcsőkön át vezet. Van köztük olyan hasadék, amin épp átfér egy ember. Valószínű, hogy még Micimackó is átférne rajta. A neve Mysi dira, egérlyuk. Nincs olyan, hogy ne találnák egy pici történelmet egy adott helyszínen. Természetesen itt is “járt” a történelem, nem kisebb ember, mint Napóleon és I. Ferenc osztrák császár személyében, akik állítólag koalíciós tárgyalásokat folytattak itt. Így lehetett, ezért lett a neve: Císarska Chodba ( az r betűre kéne még egy “hácsek”,  de a billentyűzetem szabja a határokat) németül Kaisergang, azaz Császár-szoros. E természet alkotta sziklaszobor a legfenségesebb az összes közül.

           égbetörő sziklaváros                                               egérlyuk

                                                                                                                    a túrázó                                                        császár-szoros                                                  

Lejártuk a lábunkat rendesen, de mondhatom megérte. Az idő igazi tavaszi kirándulós volt. Kellemesen elfáradtunk, ebédelni a túrista házban szerettünk volna,mert az úti leírásokban ez szerepelt ajánlásként, de olyan égett olajszag volt( vajon hány kolbászt sütöttek már benne?), hogy inkább visszatértünk Jicinbe. Az U Pirata kisvendéglőben nagyon egyszerű, barátságos árfekvésű estebédet fogyasztottunk. 

Ezekről a helyszínekről sokkal részletesebb leírások találhatók a világhálón. Ajánlom mindenkinek, aki nemcsak Prágát szeretné látni. 

Szeretettel nektek! 

Kutna Hora egy középkori városka, amely Prágától keletre mintegy 70 km távolságra fekszik.  Az óváros 1995 óta a világörökség része és 2001 óta testvérvárosa Egernek. Történelmében érdemes elmélyülni, hiszen a középkorban Prága mellett a legjelentősebb város volt. Minden bizonnyal az ezüstbányáinak köszönheti hírnevét és akkori gazdagságát. Amikor aztán a legnagyobb bánya  kimerült,  a királyi privilégiumot is megvonták a várostól. Sorra bezártak a kisebb lelőhelyek is, jött a harmincéves háború, a pestis és az egykor gazdag város elszegényedett. a 19.század közepétől indult be újra az ezüst kitermelés és a gazdaság nagy nehezen magára talált. Érdemes ellátogatni a városkába, van látnivaló bőséggel.  Egészen a központig begurulhatunk autóval, parkolóhelyet is könnyű találni. Utána indulhatunk is felfedezni a várost. Számos gyönyörű gótikus templomaiból kiemelkedő szépségű a Szent-Borbála katedrális. Közel 5 évszázadon keresztül épült, megannyi mester kezenyomát magán hordozva. Érdemes megtekinteni az Olasz udvart ami eredetileg a központi pénzverde volt,  valamint a barokk-gótikus stílusban épült Nagyboldogasszony templomot,az első Csehországban épült katedrálist. Amiért sokan ellátogatnak ebbe a városkába, az nem más mint egy igen bizarr és hátborzongató látványosság Kutna Hora külvárosában, a sedleci osszárium. Egy kápolna telis telis csontokkal. Mintegy 40 ezer emberi csontváz díszíti, ha lehet ezt a szót használni rá. Egykor II.Ottokár cseh király a Szentföldre küldte a szedleci monostor apátját, aki hazahozott magával némi szentföldet s szétszórta a monostor udvarán. Állítólag aztán mindenki ide akart temetkezni, a “szentföldbe” , de valószínűbb, hogy  pestis járvány, huszita háborúk rengeteg halottja “szolgáltatta” az irdatlan mennyiségű csontot, amit aztán díszítőelemként, bútorzatként beépítettek a kápolnába.

Belépőjegyek:

Osszárium 90 CZK

kombinált jegy ( osszárium és a Szűz Mária Mennybemenetel templom) 110 CZK

az  előző kettő és a Szent Barbara katedtális 185 CZK,

minden  plusz a GASK múzeum 305 CZK. 

Nagyon ízletes, házias étkeket szolgálnak fel a “Ctyry Sestry” vendéglőben Kutna Hora belvárosában.  És tényleg 4 lánytestvér vezeti. Láttuk a saját szemünkkel. 

http://ctyrisestry.cz/

A desszertet is ilyen szépen megkomponálva kaptuk. 

Egy csodás, kerek nap volt, némi borzongással fűszerezve.

Nem mondhatnám, hogy észrevétlenül köszöntött be a december. Nagyon is feltünő volt a maga szomorkás, állandóan borús, felhős, esős napjaival. Persze, hogy észrevettük a változást. Olyan nemszeretem idő ez. Az első karácsonyvárásunk távol az otthontól. Advent van, mégha erre csak a naptár és az egyre-másra nyíló karácsonyi vásárok  emlékeztetnek bennünket. Nyár óta tervezgettük a drezdai utat. Állítólag a 6. legszebb adventi vásár Európában és ez volt a legelső is 1434-ben.

Szombaton kora reggel útnak indultunk. Autópálya vezet egészen Drezdáig, a 144 km-es távot 90 perc alatt küzdöttük le, de legalább 30 percet araszoltunk magában a városban, amíg a kiszemelt parkolóházhoz értünk. Szerencsére rengeteg üres hely volt és örömünkre  közvetlenül a Neumarkt-on volt, ahonnan rövid sétával értük el az óváros teret, a Striezelmarkt-ot.  Nevét a kalácsszerű édességről, a srtiezelről kapta, amit általában stollenként ismerünk. A Chrisstollen formája a bepólyált Jézusra utal. Magának a 24 napig tartó vásárnak is van még egy csúcspontja, ez maga a Stollenfest, amikor is egy 4 tonnás Stollent vonultatnak végig a városon egészen az Altmarkt-ig, majd ott felszeletelik és szétosztják a lelkes közönségnek. Ha valaki készülődik Drezdába, csak szólok, december 9-én lesz a felvonulás.

Nyugodt szívvel mondhatom, örülök, hogy nem ezen a szombaton volt e jeles alakalom, mert enélkül is óriási tömeg volt. Belemerültünk tehát a forgatagba, sodródtunk az árral mi is. Valóban szép karácsonyi vásár, különlegesek a bódék a tematikus dekorációkkal, a gyerekeknek napi több alkalommal előadások, de ennyi. Túlnyomóan sok az ételt-italt kínáló árus, szinte fele részben. Persze ez is érthető, hisz arra bizton számíthatnak, hogy ha vásásrolni nem is, de eszegetni, iszogatni mindenki fog. Javukra legyen írva, hogy giccsmentes és javarészt kézművesipari termékek várják itt a gazdag vevőket. Amerre a szem ellát stollenhegyek. Az 1-kg-os kiszerelés 19 euró volt, de a vásáron kívül a városi cukrászdában 17-ért is meg lehetett venni. (gyors átváltás fejben: cca 6000 ft) Finom, finom igaz, de legyek őszinte? Nem veszi fel a versenyt a mi beiglinkkel és nem vagyok elfogult. Kicsit túl van ez misztifikálva, akárcsak az olaszok panettone kalácsa. Linzer, hókifli, zserbó. Van ennél jobb? Nagyon finom volt ellenben  a forralt bor, a tízórai gyanánt elfogyasztott méretes sült kolbász és a déli gulyásleves, amiből egy adagot a fiúk alig bírtak megenni ketten. Sűrű volt, kellően fűszeres, nem túl zsíros. Mennyei volt a csokiba mártott eper. Hazafelé sajnálkoztam magamban, hogy nem ettem még egy adagot. 

Boldog várakozást mindenkinek! Gesundheit! Na Zdravi!

Még a rossz idő beállta előtt meg akartuk látogatni Karlovy Varyt.  Bakancslistás hely volt ez számunkra mindig , de így hogy  ideiglenesen prágai lakosok lettünk,  egyszerűen és gyorsan teljesült a vágyunk. Prágától mintegy 130 km-re, kb bő másfél órás autó útra,  nyugatra, a Tepla folyó völgyében  található Karlovy Vary, másik nevén Karlsbad. A város névadója IV. Károly, német-római császár, aki maga alapította a fürdővárost 1370-ben. Az 1500-as évek elejétől Európa  leghíresebb  gyógyfürdőhelye  a maga 300 gyógyvízforrásával, amiből a város 12-őt hasznosít. Csehország második leglátogatottabb városa, kiemelt turisztikai célpont, elsősorban a gyógyvizei miatt, de ne feledkezzünk meg arról sem hogy nyáron itt kap helyet a híres nemzetközi filmfesztivál is. Tudtátok hogy járt itt Arany János is, sőt meg is említette a helyet a Toldi szerelmében? Rajta kívül persze gyógykezeltette itt magát Mária Terézia, Liszt Ferenc és megannyi híresség a múltban és a mában. Hát ilyen ismeretekkel felvértezve vágtunk bele szombati kalandunkba. Gyors, sima utunk közben gyönyörködtem az őszi színpompában. Szeretem ezt az évszakot a színeivel, hangulatával és a még oly gyakori csendes esőivel együtt is. A parkolás ebben a városban nagyon egyszerű, hatalmas őrzött parkolók állnak rendelkezésre, óránként 20 koronáért.  Mi a Varsavka 18. szám alatti parkolót választottuk. Innen indultunk felfedező utunkra. A Tepla folyó mentén a hömpölygő tömeget követve kezdtük el  városi sétánkat.

Mintha a Monarchiában sétálgattunk volna,  a múlt század szelleme kísért bennünket, ahogy a klasszicista stílusban épült házak előtt elmasíroztunk.Az élményt teljessé tette, hogy éppen fotózás zajlott korhű ruhákban.

A fürdőket, forrásokat úgynevezett kolonnádok kötik össze. Azzal a céllal épültek, hogy megvédjék az esőtől és hőségtől a vendégeket, amikor forrástól forrásig haladnak. A legszebb a Malom Kolonnád, 12 szobor díszíti a 12 hónap tiszteletére. 6 forrást rejt magában, vizükből inni lehet, egy külön erre a célra készített csőrős ivóbögréből.

Ezeket az ivóbögréket árulják végig a sétányon, elképzelhetetlenül sok színben és formában. És az emberek vesznek egy ilyen ivóalkalmatosságot, megtöltik és iszogatva sétálnak a festői városkában. Utunk addig tartott a folyó mentén, amíg a híres-neves Grandhotel Pupp épületéhez értünk. Kívülről jól megnéztük magunknak a 300 évvel ezelőtt épült szállodát, majd a Diana funiculárral felsiklottunk a város tetejére a Diána kilátóhoz. Pompás látványban volt részünk, azt mondhatom.

Visszafelé szemügyre vettünk nagyon sok  drága üzletet, mondják hogy nem kevés dúsgazdag orosz lakik itt. Ebédünket egy folyóparti teraszon költöttük el, nem túl nagy választék volt, de igazodott a szerényebb és vastagabb pénztárcákhoz is. Én bolognai spagettit ettem és rögtön tudtam, hogy sokba fog kerülni, mivel egy nagy tányéron szervírozták, amiben volt egy kis mélyedés a spagetti számára. Tudjátok ezt hívjuk mi ételmintának.  Desszert gyanánt a híres karlsbadi oplatkát fogyasztottuk, ami finom, meleg, ropogós ostya, két réteg között valamilyen töltelékkel, helyben, frissen töltik az ostyalapokat.  Jancsi szerint egyszerű nápolyi, mindenféle úri megnevezés nélkül. Az ostyát sok helyen árulják, ha valamelyik íz megtetszik hát rögtön vehet belőle az ember, díszes csomagolásban is. Suvenirnek kiváló.

Azt vettük észre, hogy elment az egész nap a városnézéssel. 2 jelentős múzeumába nem is tudtunk betérni, ezek közül az egyik a Becherovka múzeum, a másik a Móser üveggyár múzeuma. Egyáltalán nem bántuk ezt, hisz lesz miért újra és újra eljönni ide. Természetesen Becherovkát vásároltunk és hozzá ezt a koktél receptet ajánlom figyelmetekbe:

Coctail Be Ton ( Beton koktél ) név magyarázat: BEcherovka+ TONic

4 cl becherovka

4 gerezd citrom

tonik a felöntéshez

Egs!

Nagyon szerencsések vagyunk, hisz pár lépésre tőlünk, az utca túl oldalán terül el Prága közkedvelt parkja, a Riegrovy Sady, vagy ahogy a magyarok becézik a “Riglicska”. Ez az angolpark közkedvelt piknikezőhelye nemcsak a prágaiknak, hanem a túristáknak is. Nem is lehet ezen csodálkozni, hiszen a legmagasabb pontjáról lenyűgöző kilátás nyílik a prágai várra és a kisoldalra. Estefelé gyűlnek össze ott a legtöbben, leheverednek a fűbe csapatostúl, hogy a lemenő nap fényében gyönyörködjenek az előttük kitárulkozó pompás látványban.  A park 11 hektáron terül el, 120-170 méteres tengerszint feletti magasságban. Több szőlőskert összekapcsolásával 1904-1908 között alakították ki, a munkálatokat Leopold Batek, Vinohrady kertigazgatója irányította. Nem volt egyszerű munka, hisz lejtős terepen kellett kialakítani az angolparkot. A nevét Frantisek Ladoslav Rieger cseh politikusról kapta. Annyit sikerült megtudnom róla, hogy egy nacionalista politikus volt, aki a monarchia időszakában Bohémia önállóságáért harcolt, de Ferenc Józsefnek nem tetszett az ötlet. Később száműzetésbe vonult önkéntesen, majd az 50-es évektől kezdve a cseh kulturális örökség megóvásán dolgozott ezenkívül egy politikai lap szerkesztője is volt, valamint elismert közgazdász. Soha nem mondott le eredeti elképzeléséről, élete végéig a politikai élet meghatározó szereplője maradt. Monumentális szobra a park Polska utcai bejáratánál látható. 

A park csodaszép és gondozott. Esti sétáinkon mindig eltűnődöm, hogy vajon hány ember munkája szükséges a napi karbantartáshoz, fűnyíráshoz. Külön öröm, hogy be lehet vinni a kutyákat, sőt vannak olyan részek ahol tábla jelzi, hogy póráz nélkül is futkározhat kedvenc ebünk. Valóságos “paradicsom” ez a négylábúaknak. Nem jellemző itt a szemetelés és a rongálás, bár a múlt héten észrevettem hogy pihentagyú, unatkozó valakik művészi hajlamuk kiélésére az útmenti padokat használták. 

Ez itt a kedvenc fám. 

 Természetesen a gazdik szórakozása is biztosított, hisz itt található Prága legnagyobb szabadtéri sörkertje. 1400 fő befogadására alkalmas, méltán népszerű szórakozóhely. Hatalmas kivetítőn általában sporteseményeket lehet nézni, az AC Sparta mérkőzéseire mindig  teltházas. Élőzenés koncerteknek is helyet ad.

Plusz egy csillagot kapnak azért tőlem, mert üvegpohárban szervírozzák a sört. 3 söröspultban csapolják a nedűt, a leghosszabb sor mindig a pilseninél van. Jancsi állítása szerint ez nem véletlen.  Enni is lehet, a szokásos prágai streetfood, kolbász mustárral, sültkrumpli mindig frissen készül. Aki ettől magasabb szintű gourmet élményre vágyik az keresse fel a sörkerttel szomszédos éttermet. A sörkert márciustól-októberig van nyitva.

A parkban iváson és üldögélésen kívül számos elfoglaltságot találhat az ember. Lehet például futni. Lehet, de nem nekem. Ugyanis  említettem már vala, csak sík terepre jó a térdem. :)) Lehet tollasozni, teniszezni, EU szabványos játszótéren játszani. Láttunk már itt szülinapi zsúrt, leánybúcsút sok pezsgővel, fuvolázó-hegedülő párost gyakorlás közben. Tavaszra beszerzek egy piknikező kosarat. Vagy írok egy levelet a Jézuskának. 

Riegrovy Sady megközelíthető a Vozova, Italska , Polska utca felől. Az Italska utcában a park mellett meg lehet állni autóval, este 6 után és hétvégén díjmentes. Tömegközlekedéssel a Namesti Miru metroállomástól fel is lehet sétálni, de a kényelmesebbeknek javaslom a 135-ös jelzésű buszt, 1 megállót kell vele menni Florence irányába. A kert Italska utcai bejáratánál áll meg.

Legközelebb a közledésről fogok írni egy szösszenetet. Még az információgyűjtés szintjén állok és a villamosokat tanulmányozom.

Július 16-án költöztünk Prágába, 2 nappal Dóra lányunk esküvője után. A páromat a munkája köti ehhez a gyönyörű városhoz, mi pedig feladva magyarországi életünket, vele tartunk, vállalva az új kihívásokat, izgalmakat az elkövetkező néhány évben. Négyen alkotjuk most a családot, János a párom, Gergő a kamasz gyermekünk, Molly a kiskutyánk és én. A lakás amely új otthonunkként szolgál Prága 2.kerületében, Vinohrady városrészben, az Italska utcában található. Vinohrady egészen 1922-ig önálló településként létezett Královské Vinohrady ( királyi szőlőskertek) néven, majd Prágához csatolták, közigazgatásilag több egységre osztották, de az elnevezést a lakosság megtartotta. Az utca végén, a vasútállomás fölött található a Riegrovy Sady Rezidencia, a lakópark, ahol berendezkedtünk.

 Igényes, új építésű lakások, portaszolgálattal, gondozott kerttel. Az elhelyezkedés kiváló. A Spanelskán lesétálva 10 perc alatt a Vencel-téren találjuk magunkat. Busz a ház elől indul, villamosmegálló 550 méter távolságra. A közlekedésnek természetesen egy nagyobb lélegzetvételű posztot szánok majd a későbbiekben. A lakással kapcsolatosan felállítottunk egy szempontsort. Világos legyen, tágas, 2 fürdőszobával, erkéllyel, jó közlekedéssel, közel a belvároshoz, de távol a túristaáradattól, a közelben legyen lehetőség mozgásra, úgymint futás, kerékpározás. Természetesen kompromisszumokat kellett kötnünk, így beletörődtünk abba, hogy a ház Prága magasabb pontján helyezkedik el, én észre sem vettem, csak most hogy naponta akár többször is felvonszolom magam az emelkedőn. Jancsi hétvégén kipróbálta a kerékpározást, leverte a víz mire hazaért. Tehát elfogadtuk, hogy itt nincs kerékpárút a közelben, futni csak a járdán lehet. Egyébként lejtmenetben nagyon szeretek futni.:)) A közvetlen közelünkben nincsenek nagy élelmiszerüzletek, csak úgynevezett “Potravinyk és Vecerkák”, amelyeket általában vietnámiak üzemeltetnek és olyanok mint nálunk az éjjel-nappalik, csak kicsit szélesebb választékkal.  Maga a lakás nagyon modern, kissé távol is áll a mi általunk megszokott klasszikus stílustól, ettől függetlenül első percben beleszerettünk. Én magam rácsodálkozom mindenre, mint egy óvodás. Számtalan távirányító, kapcsolók hada, elektromos kütyük sokasága teszik jelenleg még bonyolulttá az életemet. Kedvenc helyem a konyha természetesen, de aki ismer, nem is feltételezett mást. 

Persze a konyhán kívűl említésre méltóan szép és kényelmes a 2 hálószoba is. Az erkélyről rálátunk az óvárosra. Ez külön főnyeremény. 

Nincs 2 fürdőszoba, de eddig ebből még nem adódott pro

Már berendezkedtünk, minden a helyére került, a közvetlen  környéket feltérképeztem.

A blogon keresztül igyekszem majd bemutatni Prágát és környékét. Időnként bepillantást engedek majd a mindennapjainkba, és remélem,  hogy nemcsak szórakozatóak, hanem hasznosak is lesznek a posztjaim.

Üdv